A dal szárnyára veszlek,s elviszlek, kedvesem,a Gangesz-parton a legszebbligetbe röpülsz velem. Ott szelid holdsugárbanvirágzó kert susog.Rád, nővérünkre várnaka lenge lótuszok. Ibolyák enyelegnek halkan,fenn csillag nyúl magosan.Mese csordul a rózsák ajkán,rejtelmesen,…

Rád gondolok, ha nap fényét fürösztia tengerár;rád gondolok, forrás vizét ha festia holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távolaz útakat;s éjjel, ha ing a kis palló a vándorlába alatt. Téged hallak, ha tompán zúg a hullámés partra döng;a ligetben ha néma csönd…

Áldott legyen a szív, mely hordozott, És áldott legyen a kéz, mely felnevelt Legyen áldott eddigi utad, És áldott legyen egész életed. Legyen áldott Benned a Fény, Hogy másoknak is fénye lehess. Legyen áldott a Nap sugara, És melegítse fel szívedet, Hogy lehess meleget adó…

Lehet, hogy soha ki sem ejtem, Mit boldog fájón rejt a lelkem. Mint gyémántot a szürke tokban, Hordom e kincset mély titokban. Szent e titok s e némaság szent, A sírban mondok rája áment. De szemeimben ott lobogsz majd S te adsz ajkamra hosszú sóhajt. A vérem lángra tőled lobban…

 A szemünk a szívünk tükre, visszatükrözi bánatunk. De fényt borít éjjelünkre, benne mindent megláthatunk. Mindent, mit egymásnak adtunk, s ami megmaradt még nekünk. Mindent, mit egymástól kaptunk, az egész életünk. A szívemmel látlak téged, a szívemmel emlékezem. A…

    Már vénülő kezemmel                               Fogom meg a kezedet,Már vénülő szememmelŐrizem a szemedet.Világok pusztulásánŐsi vad, kit rettenetŰz, érkeztem meg hozzád  …

 Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna.   Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna.   Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna. 

Két karodban ringatózomcsöndesen.Két karomban ringatózolcsöndesen.Két karodban gyermek vagyok,hallgatag.Két karomban gyermek vagy te,hallgatlak.Két karoddal átölelsz te,ha félek.Két karommal átölelleks nem félek.Két karodban nem ijeszt majda halál nagycsöndje sem.Két karodban a…

Előttünk már hamvassá vált az út És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti…

 Mikor elhagytak,Mikor a lelkem roskadozva vittem,Csöndesen és váratlanulÁtölelt az Isten.Nem harsonával,Hanem jött néma, igaz öleléssel,Nem jött szép, tüzes nappalonDe háborús éjjel.És megvakultakHiú szemeim. Meghalt ifjuságom,De őt, a fényest, nagyszerűt,Mindörökre…

 Ki vágtat éjen s viharon át?Egy férfi, lován viszi kisfiát. Úgy védi, takarja: ne vágja a szél, átfogja a karját: ne érje veszély.   "Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?" ,Nem látod, apám, a Tündérkirályt? Fején korona, palástja leng ...'…